A hős bernáthegyik
Az első történet egy bernáthegyiről szól. A Seattle-ben élő Percy névre hallgató eb, amikor gazdája megmentésére indult, egy kis brandy helyett, vezeték nélküli telefont hozott a szájában. És ezzel életet mentett.

A gazdi, Horne, pár évvel ezelőtt máj-transzplantáción esett át. A műtét után vette meg Percy-t, aki most három és féléves. Ő maga tanította meg a kutyát a legkülönfélébb dolgokra. A bernáthegyi gyógyszert, telefont, üdítőt hoz a gazdinak, összeszedi a szennyest (sokunknak jól jönne egy ilyen kutya!), a tavaszi munkálatokból is kiveszi a részét: ő hozza oda a szerszámokat.Horne-nak betegségéből adódóan rohama volt, mire kutyája azonnal rohant és hozta a telefont, így a gazdi már fel tudta hívni a mentőket. A kiérkező mentősök a kanapén fekve találták meg, ahová Percy cibálta fel.

A bernáthegyik hagyományosan a mentésre lettek betanítva majd később, tudatosan tenyésztve is. Hírnevüket talán Barry-nek, az első bernáthegyi-sztárnak köszönhetik. A világ leghíresebb bernáthegyije, egyben a legkisebb is volt. Mindössze 42 kilót nyomott (mai fajtársai akár kétszer ennyit is nyomhatnak). Berry (1800-1814) még fajtája régi típusához tartozott, mintegy 30 évvel azelőtt született, hogy keresztezték volna a bernáthegyit az újfundlandival. 12 éves pályafutása alatt Berry-nek tulajdonítják 40, a svájci Szent Bernard hágó hó-csapdájába került ember életét. A mai napig a Szent Bernardi kolostor szerzetesei a hős kutya tiszteletére Berry-nek keresztelik a legnagyszerűbb ebeiket.